Egy csoportba írt bejegyzésem osztom meg Veletek. Pánikkal és szorongással küzdőknek, kiutat keresőknek szántam, de úgy érzem, hogy bárki találhat benne valamit, ami megérinti.
Ők segítséget, kiutat és megoldásokat keresnek, mert a félelem gyakran tér be hozzájuk hosszabb rövidebb látogatásokra és ők el akarják tüntetni ezeket a félelmeket. De nem vagyunk ezzel mindannyian így? A kellemetlen, fájdalmas vagy félelmetes dolgokat nem akarjuk elkerülni vagy kiiktatni az életünkből mindannyian? És mennyire sikerül ez? Néha igen, néha nem? Mindig vagy soha?
"Első és nagyon fontos lépés, hogy kerestek! Kerestek
megoldást, kiutat, jobbulást! Ez a hozzáállás a kiinduló pont.
A pánikbetegségem alatt nekem is ez volt az alap. De nagyon
fontos, hogy ez egy alap. Ha a keresés és jobbítás válik a céllá, az igen korlátozó
is tud lenni.
Nekem 2,5 évbe telt mire elmúltak a rohamok és a szorongás.
Meggyőződésem viszont, hogy igazából nem kell ennyi ideig
tartania a folyamatnak. Ma már látom, hogy nekem azért tartott eddig, mert meg
akartam szüntetni a szorongást, meg akartam szabadulni a félelmektől. Ez
zsákutca. Ez az eltaszító hozzáállás tartott benne ennyi ideig a félelmekben.
Tehát a keresés fontos. A keresés motivációja viszont ennél
is lényegesebb.
Mit tudok látni, amíg a megszabadulás a fő célom?
Azt, hogy még mindig itt vannak a félelmek. Azt, hogy újra
meg újra rosszul érzem magam. Egyre elkeseredettebbé válok, mert nincs hatalmam
a gondolataim és érzéseim felett. És ez kimerítő szélmalom harc.
2,5 év napi kapcsolat a félelmekkel teljesen nyilvánvalóvá
tette ezt.
Itt a harc a lényeges pont. A harc valami ellen van. Mintha
a félelmek ellenség lenne. De az?
Voltál már úgy a félelmeiddel akár csak pillanatokra is,
hogy nem ellenségként kezeled?
A kulcs pedig ebben a hozzáállásban van elrejtve. Kicsit
másképp nézni a félelmekre. Felismerni és tudatosítani, amit a félelmekről
gondolunk és aztán kicsit félretenni azt, amit gondolunk róluk.
Így van lehetőségünk arra, hogy másképp találkozzunk a
félelem érzéssel és a félelmet életben tartó gondolatokkal. Így - hacsak
pillanatokra is - van lehetőségünk nem ellenségként tekinteni rájuk.
Ez a következő kihagyhatatlan lépés. A megszokott megítélés
nélkül találkozni a félelmekkel.
A keresést a tudásvágy és a kíváncsiság hajtja. Ha viszont a
keresés küzdelemmé válik, a félelem pedig ellenséggé, akkor a kíváncsiság
lelankad a megszerzett tudás pedig korlátozó hiedelemmé kövesedik be. Így csak
annyit érünk el, hogy a félelem lesz a hitünk.
Ebből az ördöginek tűnő körből úgy kerülhetünk ki, ha
felidézzük kíváncsi attitűdünket és a félelmek ellenségként kezelése helyett a
megismerést választjuk.
De hogy fogod megismerni valójában a tökfőzeléket, ha arra a
gyerekkori emlékedre hagyatkozol, amikor megpróbálták letuszkolni a torkodon
azzal, hogy az milyen egészséges?
Egy-egy ilyen élményből leginkább az ellenérzés maradt meg,
ami nem engedi be a megismerés vágyát. Ha változni akarunk, tudatosan szükséges
felidéznünk ezt az alap hozzáállást. Az érzelmi és gondolati viszonyulásaink
megismerése segít hozzá a változáshoz. A tökfőzelék mélyebb megismeréséhez
először fel kell ismernünk az ellenéréseink okát, majd kicsit félre kell
tennünk ezeket az ellenérzéseket, hogy másféle tapasztalathoz juthassunk. És
nem biztos, hogy ezután a kedvenc ételünkké válik, de korábban odakapcsolódott
ellenérzés enyhülhet vagy fel is oldódhat.
És pont így van ez a félelmekkel is. Egy adott
tapasztaláshoz hozzákapcsolódott egy negatív érzés, egy ellenérzés, egy 'nem
akarom' hozzáállás. Ahhoz, hogy a szorongás oldódjon, arra van szükség, hogy
felismerjük milyen ellenérzéseink vannak, mi az okuk, milyen élményekkel
kapcsolódtak össze.
Például amikor félek liftbe beszállni, megfigyelem, hogy
milyen ellenérzéseim vannak, megkeresem az okát, nyugtázom, majd picit
félreteszem, hogy új, friss tapasztalatra tehessek szert.
Itt persze felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan?
Nekem hosszú idő alatt tisztult le a hogyan. Ha
visszaolvasol, megtalálod lényegi elemeket. Ezekhez szükséges még nyitottság
arra, hogy a gondolati és érzelmi sémáinkat alaposabban szemügyre vegyük és átéljük,
azaz megismerjük ezek működését.
Ezeket a működéseket egyszerű figyelem gyakorlatokkal
felismerhetjük. Amikor látjuk, hogyan kapcsol be a szorongás vagy bármilyen
félelem, akkor van esélyünk új viszonyulás beemelésére.
Amikor felismerjük, hogy nem történt más, mint hogy
azonosultunk a félelemmel, és hogy ez az érzés átélhető, akkor jöhetnek létre
új gondolat-érzelem kapcsolódások. Akkor válhat a liftezés vagy tökfőzelék újra
egy klassz vagy teljesen semleges élménnyé. Sőt, még félhetünk is a liftezéstől. Csak
már ez már nem a rettegett és elutasított félelem érzet lesz, hanem egy
megélhető érzés."
Ha úgy érzed, hogy ehhez a tapasztaláshoz most még szükséged
van segítőre, keress meg egy Önmunka facilitátort, aki kísér ebben a folyamatban, amíg szükséges.