A Benső Válaszról

Elöljáróban pár bekezdésben tisztázzuk, hogy mit értek Benső Válaszon. A különböző élethelyzetekben felfogott ingerekre alapvetően kétféleképpen reagálhatunk. Automatikusan, anélkül, hogy tudatosan átgondolnánk a reakciónkat, azaz tanult sémák alapján vagy tudatosan az aktuálisan kiváltott érzelmeinkre, viszonyulásunkra, tisztábban, az elme történetein átlátva reagálunk.

Automatikus reakció például, amikor jogos vagy kevésbé jogos kritikát kapunk és azonnal elkezdünk védekezni. Elsózom a levest, a Másik erre felhívja a figyelmem, én meg azzal védekezek, hogy sóra szüksége van a szervezetnek vagy visszalövök azzal, hogy a múltkor meg te sóztad el. (Legjobb esetben elviccelem azzal, hogy szerelmes a szakács.)

Automatikus reakciók esetén nem gondolkozunk a válaszon, hanem egy valamennyire bevált séma szerint reagálunk. Ha például gyerekkorunkban gyakran kritizáltak vagy kritizálták egymást a családtagok, tudattalanul lemásoltuk az ő reakcióikat vagy automatikusan, valamilyen módon védve magunk, reagáltunk valahogy. Ha ezek a reakciók valamelyest megnyugtattak minket vagy javítottak a helyzeten, akkor – ezeknek sem voltunk tudatában – megtartottuk. Többször alkalmazva őket, így váltak reakciósémákká.

Persze ezek a sémák legtöbbször nem hoznak valódi megnyugvást, ez inkább csak tűzoltás.

Tudatos reakciónk akkor tud kialakulni, amikor elkezdjük felismerni az automatikus, nem tudatos reakcióinkat. Amikor már eleget láttuk, hogy mit okoz nekünk vagy a másik embernek a reakciósémánk. Amikor már annyira fáj.

Tudatos – és hosszabb távon kevésbé fájdalmas – válaszreakciókhoz szükségünk van arra, hogy valamelyest megértsük az emberi működéseinket. Megismerjük azokat az összetevőket, amik alapján kialakultak a berögzült reakcióink.

A fenti példával élve: onnan tudhatjuk, hogy tudatos a reakciónk, hogy tudatában vagyunk a bennünk zajló folyamatoknak, hogy nem okoz bennük különösebb feszültséget a kritika. A válaszreakciónk ilyenkor nem csupán átgondolt, nem pusztán intellektuális. Nem csak mondjuk, hogy ’Milyen igazad van, valóban elsóztam.’, hanem úgy tudjuk ezt mondani, hogy nincs bennünk semmilyen feszültség. Ha már nem érezzük hibásnak, bénának, rossz szakácsnak, nem elég figyelmesnek, hülyegyereknek vagy kisebbrendűnek magunkat.

Ez akkor lehetséges, ha alaposan feltártjuk egy-egy stresszt okozó helyzetben, hogy ilyenkor mi zajlik bennünk gondolati, érzelmi és testi energia szinteken. Amikor felülvizsgáljuk a negatív érzelmi  reakciókhoz társuló gondolatainkat. Amikor megélhetővé tudjuk tenni, teret tudunk adni az addig elutasított érzelmeknek és érzéseknek. Amikor megtanulunk érezni, ami itt annyit jelent, hogy át tudjuk élni a kritika nyomában keletkező szomorúságot vagy dühöt, anélkül, hogy ezért még pluszban bántanánk magunkat. Vagy egy ’pozitív’ helyzetben, ha úgy tudjuk megélni az örömöt, hogy nincs rajta az örömállapot elvesztésétől való félelemből fakadó plusz feszültség.

Ilyenkor ’tisztán’ megélhetők az érzelmek, az érzések. Az érzelmek és az érzések, amik az élet sava-borsa. Érzések nélkül robotok lennénk, automatán reagáló gépek.

A Benső Válasz nem pusztán intellektuális válasz, nem mentesít az érzésektől. Ellenkezőleg, tisztán megélhetővé teszi az érzéseket.

Ha az életünkben gyakran vagy újra meg újra előfordulnak ezek a feszültséget keltő helyzetek és a reakciósémák nem hozzák el számunkra ezek számunkra megfelelő megélhetőségét, akkor érdemes lehet megkeresni a Benső Válaszokat. Találkozni önmagunkkal, a hiedelmeink, fájdalmaink, félelmeink, elnyomott érzelmeink felszíne alatt. Erre invitálom az olvasót itt.

Első lépések a Benső Válasz megtalálásához

1. Felismerés, tudatosítás

Az első lépés a Benső Válasz megtalálásához az, hogy tudatosítjuk azt, ami éppen bennünk zajlik. Amíg nem vagyunk teljesen tudatában a keletkező gondolatoknak és érzéseknek, amelyek egy feszültséggel teli helyzetben jelen vannak, addig nem fogunk tudni változtatni az ilyen helyzetekre adott reakciósémáinkon. Megfigyelhető, hogy egy adott típusú helyzetben (pl. amikor a partnerem hibáztat) a reakcióink szinte minden esetben ugyanazok (pl. védekezünk vagy hárítunk: ’Nem is hibáztam’ vagy támadunk:’Te sem csinálod jobban.’). Ezek a sematikus reagálások tanult és automatikusan megjelenő válaszreakciók. Amíg ezt nem ismerjük fel, addig nincs belépési pontunk az adott helyzetbe, a reakciónk újra és újra ugyanaz lesz, akár egy egész életen át.

A felismeréshez mindössze arra van szükségünk, hogy jelen legyünk. A jelen lét pedig nem más, mint a jelen pillanatban észlelhető gondolatok és érzékelhető érzések, érzelmek észrevevése, tudatosítása. A felismeréshez és tudatosításhoz, a jelenléthez eleinte szükséges lecsendesülni (fizikai értelemben is, tehát csendes, nyugodt helyet találni) és lelassítani, észrevehetővé tenni a belső történéseket (gondolatokat, érzéseket). A befelé figyelés, lecsendesedés és lelassítás nélkül nehéz, megkockáztatom, hogy lehetetlen felismerni az egyes gondolatokat és érzéseket. Nem is beszélve ezek szövevényes kapcsolódásairól, egymást beindító, felerősítő mechanizmusairól.

A jelenléthez egyetlen dologra mindenképp szükségünk van: figyelemre. Így, figyelmünket a jelen pillanatra irányítva, éberré válunk a tapasztalásunkban megjelenő gondolatokra, érzésekre, érzelmekre. Az éber jelenlét (mindfulness) gyakorlásához használhatók relaxációs és meditációs technikák, amiknek a lényege ugyanaz: észrevenni az éppen felbukkanó gondolatot és észlelni az éppen jelenlévő érzést. (Gondolat alatt szavakat és mentális képeket, érzések alatt a testben megjelenő érzeteket, energiákat – pl. melegség, borzongás, nyomásérzet – értünk.) Kapcsolódó anyagok a Hanganyagok menüpontban találhatók.

A tudatosodás, a ’fejünkben’ megforduló gondolatok és a ’testünkben’ megjelenő érzések tudatossá válása egyenes következménye az éber jelenlétnek. Minél többször kerülünk a jelen pillanat tapasztalásába, annál tudatosabbá válunk a belső folyamatainkra. Ez a tudatosság hozzásegít megismeréshez, a sematikus működések megértéséhez, a feszültség csökkenéséhez és a megnyugváshoz.

2. Megismerés, megértés, megnyugvás

A felismerés és tudatosítás folyamatai révén az életünk több homályos pontja válik tisztán láthatóvá, ez által ismerjük meg az élethelyzetekre adott működési sémáinkat. Ezek hozzásegítenek minket a dolgok, a különböző helyzetekben keletkező interakciók megértéséhez. A valódi megértést arról lehet megismerni, hogy minden esetben megnyugvással jár, vagy megnyugtató irányt mutat. Amíg a megnyugvás nincs jelen, amíg nem látom, hogy mit tehetek, addig a mélyebb megértés nem történt meg, pusztán intellektuális szinten maradt. (pl. ’Értem, hogy a partnerem csak azért hibáztat, mert így próbálja tudattalanul elkerülni az önhibáztatást. Miközben még mindig hibáztatásnak tartom ezt és hibásnak gondolom/érzem magam vagy egyszerűen csak bűntudatom van, hogy dühös vagyok rá.)

Természetesen a megnyugváshoz szükség van az intellektuális, elme általi megértésre is. Nem arról van szó, hogy az elmét kikukáznánk. A megértésben több módszer, írás és előadás is adhat segítséget. Az elme szintű megértésben – a teljesség igénye nélkül – nekem a legtöbbet Dan Millmann, Müller Péter, Osho, Ekhart Tolle, Pál Ferenc (Feri Atya), Weöres Sándor, Szondi Gábor, Dr. Máté Gábor írásai, Byron Katie könyvei és a gyakorlatba ültetett Munka Önvizsgálata, Scott Kiloby írásai és Élő Önvizsgálatai és nem utolsó sorban ÖnMunka körökben folytatott tanulmányok, tapasztalások, beszélgetések és önvizsgálatok segítettek. Legutoljára és legfontosabbként pedig az önmagammal folytatott belső munkát is meg kell említeni. E nélkül a munka nélkül a segítő anyagoknak nem sok gyakorlati hasznát vesszük.

Ma bőven található pszichológiai, fiziológiai, energetikai irodalom, így mindenki megtalálhatja a hozzá éppen legközelebb álló írást, anyagot, módszert. Viszont egyik sem fog igazán segíteni, amíg pusztán elolvassuk, beszélünk róluk, amíg elméleti síkon maradunk. A saját magad számára legmegfelelőbb út vagy módszer a gyakorlaton, a tapasztalásokon keresztül hozza a gyümölcsét. Arra bátorítalak, hogy bármilyen utat, módot is választasz, a gyakorlatban is tégy lépéseket, kezdd el használni a választott tanítás vagy módszer eszközeit.

3. Változtatás, konkrét, gyakorlati lépések

Amint a megnyugvást – még ha csak pillanatokra is – megtapasztaltuk, a változtatás belső igénnyé válik. Ez adja az erőt a gyakorta igen nehéz lépések megtételéhez. Nálam sokszor előfordult, hogy ’gyengéd önerőszakot’ kellett alkalmazzak önmagamon, mert volt, hogy egy darabig visszatartott a félelmem, a fájdalmam, az elkeseredettségem vagy az önsajnálatom.

Ilyenkor jól jött, hogy ismerek pár gyakorlati technikát, és az utamon ezek egyre sűrűbben eszembe is jutottak, és egyre gyakrabban használtam, és most is használom őket.

Ilyenek a már említett relaxációk, meditációk és önvizsgálatok. Ezeket az életünk bármely területén és bármilyen helyzetben alkalmazhatjuk.

Ezek közül válogathatunk, illetve szisztematikusan is dolgozhatunk velük, amikor valamilyen nehézségbe ütközünk, feszült helyzetbe kerülünk, és – főként eleinte - érdemes a ’békés’ időszakainkban is használni őket. Amikor érzelmileg kissé távolabb vagyunk egy nehéz helyzettől, az érintett személytől, akkor könnyedebben tudjuk alkalmazni a módszerinket.

Fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy nem kell állandóan használni ezeket az eszközöket. Könnyen önfejlesztés-függőké válhatunk. Érdemes erre is használnunk a fejlődő tudatosságunk, és a józan eszünket. A kitartó alkalmazás és gyakorlás során egy idő után úgyis a vérünkké válik a tudatos megélés, a tudatos, éber jelenlét.

Az általam ismert és használt gyakorlati lehetőségek itt, a BENSŐ VÁLASZ, az A MUNKA ÉS AZ ÉLŐ ÖNVIZSGÁLATOK és a TERMÉSZETES NYUGALOM oldalakon találhatók.

4. Visszatekintés, megerősítés

Az önismereti munkám során fedeztem fel, hogy nagy jelentősége van a rendszeres visszatekintésnek is. Az elme hajlamos természetesnek venni az elért eredményeket, a változásokat és arra is, hogy elégedetlenkedjen, és a még fel nem ismert hiány-történetekből táplálkozva hajszolja az önjobbítást. Ez az önjavítgatás gyakran – alig érzékelhető – függőséggé is válhat.

Ennek tudatossá tételére és kiegyensúlyozására alkalmas a visszatekintés, az önfolyamatainkra való józan rátekintés. Így a tudatosság élő marad.

5. Könnyedség

Hogy az előző pontok véletlenül se váljanak sémákká, ne rögzüljenek mereven az életünkben, még egy dologra mindenképp szenteljünk figyelmet. A könnyedség, a játékosság, a humor, az egészséges önirónia mind segíthetnek nekünk abban, hogy az életet alapjában véve élvezzük. Ez persze nem kell, hogy kizárja a ’negatív’ érzelmek megélését, mégis, ha az önismereti utadat tudatosan megélve járod, a könnyedségnek meg kell jelennie. Ez egyfajta figyelmeztetés is egyben, mert ha könnyedség nincs jelen, akkor érdemes lépéseken újra végigmenni.

6. További lépések

Használd a blogon található anyagokat, és ha az önfolyamatodban valahol elakadsz, bizonytalanná válsz, és úgy érzed támaszra, segítségre van szükséged, igénybe veheted az egyéni konzultációkat és a csoportos kurzusokat. Természetesen az is jó, – ha nem jobb – ha a tanfolyamokkal és konzultációkkal kezdesz. Az önvizsgálatok alkalmazását érdemes tapasztalt trénertől vagy facilitátortól elsajátítani.

Tapasztalataim szerint az önvizsgálatok alkalmazása eleinte nem feltétlenül egyszerű. Könnyen maradhat felszínes, intellektuális szinten. Mai világunkban úgy kondicionálódtunk, hogy az intellektus használatát részesítjük előnyben az érzelmekkel szemben. Ez nem baj, csak megbillent az egyensúly, ami gyakran érzelmi problémákhoz, elidegenedéshez, a különállóság érzéséhez vezethet. A gondolatok előtérbe helyezése, az intellektuális kondicionáltság többnyire gátolja a mély, belső önismereti munkát.

Ha szeretnéd jobban megismerni az oldalon található önismereti módszereket és elsajátítani az eszközök gyakorlati használatát, kattints az KONZULTÁCIÓ vagy a TANFOLYAM fülre.