Az alábbi történet hangozhat viccesnek, belemagyarázósnak,
spirituálisnak, érdektelennek, hülyének, vagy ki tudja, kinek hogyan.
Nekem segített felismerni pár dolgot. Bizonyos
törvényszerűségre mutatott rá.
A történet tavaly nyárig nyúlik vissza, amikor a nem túl jól
megépített és még rosszabbul üzemeltetett cserépkályhánk került újjáépítésre. Mielőtt
a kályhás hozzáfogott a régi kályha lebontásához megnézte a kéményt, ami
majdnem teljesen el volt dugulva a rárakódott kátránytól, és amivel eléggé
veszélyessé vált az életünkre is. A lényeg ezen a síkon annyi, hogy a kályhás
kitisztította a kéményt, megépítette az új kályhát és megtanított a fatüzelés –
igen egyszerű – fortélyaira.
Ezzel nagyjából meg is nyugodtunk, az életveszély elhárítva,
a magas gázárak elleni harc simán folytatódhat.
Egy nyugodalmas év következett a finom, biztonságos meleget
árasztó kályha mellett. Mígnem pár hete a gázkazánunk intenzív gázszagot
eregetett. Gyors telefon és lassú kiszállás után kiderült, hogy a kazán
életveszélyes, nem használható, és nem az egyszerű éves tisztogatást igényli.
Olyan szinten van elkormolódva, hogy csoda, hogy nem gyulladt ki és/vagy nem
szenderültünk örök álomra. Mivel a kazán teljes és aprólékos tisztítást igényelt,
kerestünk egy erre hivatott szakember, aki uszkve 9 óra leforgása alatt apró
darabjaira szedte szét, tisztította meg, majd szerelte össze a gépezetet.
Nagyon alapos volt, de kellett is szegény kazánnak, mert már majdnem odalett.
Utolsó pillanatban került a műtőbe. Szerencsére a kezelés sikeres volt :)
Mivel egy éven belül két hasonló eset is történt kis
otthonunkban, elgondolkoztatott a dolog. Úgy éreztem, hogy ez nem véletlen és
az eddigi leírásomból ez elég egyértelműen ki is világlik.
Persze maradhatnánk a teljesen ésszerű magyarázatoknál is,
hogy ’nem jó a gáz minősége, rossz a huzat kéményben, nem megfelelően végezték
az éves kazánkarbantartást’ stb. és némi morgolódással ugyan, de relatív
megkönnyebbülve folytathatnánk a napi rutint. Semmi koncepció, belemagyarázás,
összeesküvés-elmélet, sors vagy ilyesmi. És ez rendben is van, így is lehet.
Az én agyam azonban a másik irányba forgott. Az zakatolt benne,
hogy lehet ez egy jel, valamiféle figyelmeztető jelzés. Hogy az életem valamely
szegmensében hasonló helyzet uralkodik. Elkezdem hát átgondolni, mi is történt.
Ilyen szavakkal összegeztem a vizsgálódást: eldugult, életveszélyes, fullasztó,
égető, rendszeres karbantartást igényel, így el fog romlani, változtatni kell,
sokba fog kerülni, veszélyben az otthon melege.
A következő lépésben sorra vettem az otthoni, közvetlen
családi kapcsolataimat, kezdve a saját magammal való kapcsolatommal. Azt
találtam, hogy van pár eldugult, tisztításra váró terület mindegyik
kapcsolatomban. Olyat is találtam, ami közvetlenül fenyegetheti a kapcsolat
létét. Van olyan helyzet, ahol nem kapok elég teret és nem adok elég teret a
másiknak. Ez igen fullasztó tud lenni. Láthatóvá vált, hogyha nem teszek
valamit, ha nem tartom karban az adott kapcsolatot, akkor az meg is romolhat.
És az is, hogy minél több tisztázatlan nézeteltérés és negatív érzelmi megélés
nehezedik a kapcsolatokra, annál nehezebb lesz azt kitisztítani. Félő, hogy
felborul a családi egység, elvész az otthon melege, a szeretet.
Nem tudom, hogy ez tényleges szinkronicitás vagy puszta véletlen,
de egy biztos: ez a helyzet adott nekem egyfajta rátekintést az életemre,
egy-egy konkrét kapcsolati szituációra. Úgy érzem, nagyon hasznos időnként
valamilyen módon kívülről szemlélni az életünket, élethelyzeteinket, mert
kincsekre, megoldásokra, változtatásokra lelhetünk más szemszögekből. Végül is
ezért szoktunk véleményt, tanácsot vagy útmutatást kérni másoktól is. Újra arra
a csodálatos felfedezésre jutottam, hogy egy barát vagy ismerős szeme nem
sokban különbözik a saját szememtől, ha azzal tudok ’kívülről’ is látni.
Minden dolog igényel karbantartást. Mindegy, hogy az egy kémény, egy kazán, vagy emberi kapcsolat. És 'szakértelem', odafigyelés, törődés is kell hozzá. Minél jobban el volt hanyagolva, annál több. No persze olyan is lehet, hogy már annyira tönkrement, annyira elhanyagolt, hogy nem lehet vagy nem éri meg rendbe hozni. Ilyen esetben tovább kell lépni valahogy, és legközelebb körültekintőbben, a múlt tapasztalatából tanulva élni.
Nekem így vált tanítómmá egy kémény. És némi nyitottság és
őszinte kíváncsiság segítségével bármi és bárki azzá válhat :)
