FÉLEK, DE VALÓJÁBAN MITŐL IS? ÉBRESZTGETŐ ÍRÁS SZORONGÓKNAK ÉS MINDENKINEK

Egy csoportba írt bejegyzésem osztom meg Veletek. Pánikkal és szorongással küzdőknek, kiutat keresőknek szántam, de úgy érzem, hogy bárki találhat benne valamit, ami megérinti.

Ők segítséget, kiutat és megoldásokat keresnek, mert a félelem gyakran tér be hozzájuk hosszabb rövidebb látogatásokra és ők el akarják tüntetni ezeket a félelmeket. De nem vagyunk ezzel mindannyian így? A kellemetlen, fájdalmas vagy félelmetes dolgokat nem akarjuk elkerülni vagy kiiktatni az életünkből mindannyian? És mennyire sikerül ez? Néha igen, néha nem? Mindig vagy soha?

"Első és nagyon fontos lépés, hogy kerestek! Kerestek megoldást, kiutat, jobbulást! Ez a hozzáállás a kiinduló pont.

A pánikbetegségem alatt nekem is ez volt az alap. De nagyon fontos, hogy ez egy alap. Ha a keresés és jobbítás válik a céllá, az igen korlátozó is tud lenni.

Nekem 2,5 évbe telt mire elmúltak a rohamok és a szorongás.

Meggyőződésem viszont, hogy igazából nem kell ennyi ideig tartania a folyamatnak. Ma már látom, hogy nekem azért tartott eddig, mert meg akartam szüntetni a szorongást, meg akartam szabadulni a félelmektől. Ez zsákutca. Ez az eltaszító hozzáállás tartott benne ennyi ideig a félelmekben.

Tehát a keresés fontos. A keresés motivációja viszont ennél is lényegesebb.

Mit tudok látni, amíg a megszabadulás a fő célom?

Azt, hogy még mindig itt vannak a félelmek. Azt, hogy újra meg újra rosszul érzem magam. Egyre elkeseredettebbé válok, mert nincs hatalmam a gondolataim és érzéseim felett. És ez kimerítő szélmalom harc.

2,5 év napi kapcsolat a félelmekkel teljesen nyilvánvalóvá tette ezt.

Itt a harc a lényeges pont. A harc valami ellen van. Mintha a félelmek ellenség lenne. De az?

Voltál már úgy a félelmeiddel akár csak pillanatokra is, hogy nem ellenségként kezeled?

A kulcs pedig ebben a hozzáállásban van elrejtve. Kicsit másképp nézni a félelmekre. Felismerni és tudatosítani, amit a félelmekről gondolunk és aztán kicsit félretenni azt, amit gondolunk róluk.

Így van lehetőségünk arra, hogy másképp találkozzunk a félelem érzéssel és a félelmet életben tartó gondolatokkal. Így - hacsak pillanatokra is - van lehetőségünk nem ellenségként tekinteni rájuk.

Ez a következő kihagyhatatlan lépés. A megszokott megítélés nélkül találkozni a félelmekkel.

A keresést a tudásvágy és a kíváncsiság hajtja. Ha viszont a keresés küzdelemmé válik, a félelem pedig ellenséggé, akkor a kíváncsiság lelankad a megszerzett tudás pedig korlátozó hiedelemmé kövesedik be. Így csak annyit érünk el, hogy a félelem lesz a hitünk.

Ebből az ördöginek tűnő körből úgy kerülhetünk ki, ha felidézzük kíváncsi attitűdünket és a félelmek ellenségként kezelése helyett a megismerést választjuk.

De hogy fogod megismerni valójában a tökfőzeléket, ha arra a gyerekkori emlékedre hagyatkozol, amikor megpróbálták letuszkolni a torkodon azzal, hogy az milyen egészséges?

Egy-egy ilyen élményből leginkább az ellenérzés maradt meg, ami nem engedi be a megismerés vágyát. Ha változni akarunk, tudatosan szükséges felidéznünk ezt az alap hozzáállást. Az érzelmi és gondolati viszonyulásaink megismerése segít hozzá a változáshoz. A tökfőzelék mélyebb megismeréséhez először fel kell ismernünk az ellenéréseink okát, majd kicsit félre kell tennünk ezeket az ellenérzéseket, hogy másféle tapasztalathoz juthassunk. És nem biztos, hogy ezután a kedvenc ételünkké válik, de korábban odakapcsolódott ellenérzés enyhülhet vagy fel is oldódhat.

És pont így van ez a félelmekkel is. Egy adott tapasztaláshoz hozzákapcsolódott egy negatív érzés, egy ellenérzés, egy 'nem akarom' hozzáállás. Ahhoz, hogy a szorongás oldódjon, arra van szükség, hogy felismerjük milyen ellenérzéseink vannak, mi az okuk, milyen élményekkel kapcsolódtak össze.

Például amikor félek liftbe beszállni, megfigyelem, hogy milyen ellenérzéseim vannak, megkeresem az okát, nyugtázom, majd picit félreteszem, hogy új, friss tapasztalatra tehessek szert.

Itt persze felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan?

Nekem hosszú idő alatt tisztult le a hogyan. Ha visszaolvasol, megtalálod lényegi elemeket. Ezekhez szükséges még nyitottság arra, hogy a gondolati és érzelmi sémáinkat alaposabban szemügyre vegyük és átéljük, azaz megismerjük ezek működését.

Ezeket a működéseket egyszerű figyelem gyakorlatokkal felismerhetjük. Amikor látjuk, hogyan kapcsol be a szorongás vagy bármilyen félelem, akkor van esélyünk új viszonyulás beemelésére.

Amikor felismerjük, hogy nem történt más, mint hogy azonosultunk a félelemmel, és hogy ez az érzés átélhető, akkor jöhetnek létre új gondolat-érzelem kapcsolódások. Akkor válhat a liftezés vagy tökfőzelék újra egy klassz vagy teljesen semleges élménnyé. Sőt, még félhetünk is a liftezéstől. Csak már ez már nem a rettegett és elutasított félelem érzet lesz, hanem egy megélhető érzés."

Ha úgy érzed, hogy ehhez a tapasztaláshoz most még szükséged van segítőre, keress meg egy Önmunka facilitátort, aki kísér ebben a folyamatban, amíg szükséges.

FÉLEK, DE VALÓJÁBAN MITŐL IS? ÉBRESZTGETŐ ÍRÁS SZORONGÓKNAK ÉS MINDENKINEK

Egy csoportba írt bejegyzésem osztom meg Veletek. Pánikkal és szorongással küzdőknek, kiutat keresőknek szántam, de úgy érzem, hogy bárki találhat benne valamit, ami megérinti.

Ők segítséget, kiutat és megoldásokat keresnek, mert a félelem gyakran tér be hozzájuk hosszabb rövidebb látogatásokra és ők el akarják tüntetni ezeket a félelmeket. De nem vagyunk ezzel mindannyian így? A kellemetlen, fájdalmas vagy félelmetes dolgokat nem akarjuk elkerülni vagy kiiktatni az életünkből mindannyian? És mennyire sikerül ez? Néha igen, néha nem? Mindig vagy soha?

"Első és nagyon fontos lépés, hogy kerestek! Kerestek megoldást, kiutat, jobbulást! Ez a hozzáállás a kiinduló pont.

A pánikbetegségem alatt nekem is ez volt az alap. De nagyon fontos, hogy ez egy alap. Ha a keresés és jobbítás válik a céllá, az igen korlátozó is tud lenni.

Nekem 2,5 évbe telt mire elmúltak a rohamok és a szorongás.

Meggyőződésem viszont, hogy igazából nem kell ennyi ideig tartania a folyamatnak. Ma már látom, hogy nekem azért tartott eddig, mert meg akartam szüntetni a szorongást, meg akartam szabadulni a félelmektől. Ez zsákutca. Ez az eltaszító hozzáállás tartott benne ennyi ideig a félelmekben.

Tehát a keresés fontos. A keresés motivációja viszont ennél is lényegesebb.

Mit tudok látni, amíg a megszabadulás a fő célom?

Azt, hogy még mindig itt vannak a félelmek. Azt, hogy újra meg újra rosszul érzem magam. Egyre elkeseredettebbé válok, mert nincs hatalmam a gondolataim és érzéseim felett. És ez kimerítő szélmalom harc.

2,5 év napi kapcsolat a félelmekkel teljesen nyilvánvalóvá tette ezt.

Itt a harc a lényeges pont. A harc valami ellen van. Mintha a félelmek ellenség lenne. De az?

Voltál már úgy a félelmeiddel akár csak pillanatokra is, hogy nem ellenségként kezeled?

A kulcs pedig ebben a hozzáállásban van elrejtve. Kicsit másképp nézni a félelmekre. Felismerni és tudatosítani, amit a félelmekről gondolunk és aztán kicsit félretenni azt, amit gondolunk róluk.

Így van lehetőségünk arra, hogy másképp találkozzunk a félelem érzéssel és a félelmet életben tartó gondolatokkal. Így - hacsak pillanatokra is - van lehetőségünk nem ellenségként tekinteni rájuk.

Ez a következő kihagyhatatlan lépés. A megszokott megítélés nélkül találkozni a félelmekkel.

A keresést a tudásvágy és a kíváncsiság hajtja. Ha viszont a keresés küzdelemmé válik, a félelem pedig ellenséggé, akkor a kíváncsiság lelankad a megszerzett tudás pedig korlátozó hiedelemmé kövesedik be. Így csak annyit érünk el, hogy a félelem lesz a hitünk.

Ebből az ördöginek tűnő körből úgy kerülhetünk ki, ha felidézzük kíváncsi attitűdünket és a félelmek ellenségként kezelése helyett a megismerést választjuk.

De hogy fogod megismerni valójában a tökfőzeléket, ha arra a gyerekkori emlékedre hagyatkozol, amikor megpróbálták letuszkolni a torkodon azzal, hogy az milyen egészséges?

Egy-egy ilyen élményből leginkább az ellenérzés maradt meg, ami nem engedi be a megismerés vágyát. Ha változni akarunk, tudatosan szükséges felidéznünk ezt az alap hozzáállást. Az érzelmi és gondolati viszonyulásaink megismerése segít hozzá a változáshoz. A tökfőzelék mélyebb megismeréséhez először fel kell ismernünk az ellenéréseink okát, majd kicsit félre kell tennünk ezeket az ellenérzéseket, hogy másféle tapasztalathoz juthassunk. És nem biztos, hogy ezután a kedvenc ételünkké válik, de korábban odakapcsolódott ellenérzés enyhülhet vagy fel is oldódhat.

És pont így van ez a félelmekkel is. Egy adott tapasztaláshoz hozzákapcsolódott egy negatív érzés, egy ellenérzés, egy 'nem akarom' hozzáállás. Ahhoz, hogy a szorongás oldódjon, arra van szükség, hogy felismerjük milyen ellenérzéseink vannak, mi az okuk, milyen élményekkel kapcsolódtak össze.

Például amikor félek liftbe beszállni, megfigyelem, hogy milyen ellenérzéseim vannak, megkeresem az okát, nyugtázom, majd picit félreteszem, hogy új, friss tapasztalatra tehessek szert.

Itt persze felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan?

Nekem hosszú idő alatt tisztult le a hogyan. Ha visszaolvasol, megtalálod lényegi elemeket. Ezekhez szükséges még nyitottság arra, hogy a gondolati és érzelmi sémáinkat alaposabban szemügyre vegyük és átéljük, azaz megismerjük ezek működését.

Ezeket a működéseket egyszerű figyelem gyakorlatokkal felismerhetjük. Amikor látjuk, hogyan kapcsol be a szorongás vagy bármilyen félelem, akkor van esélyünk új viszonyulás beemelésére.

Amikor felismerjük, hogy nem történt más, mint hogy azonosultunk a félelemmel, és hogy ez az érzés átélhető, akkor jöhetnek létre új gondolat-érzelem kapcsolódások. Akkor válhat a liftezés vagy tökfőzelék újra egy klassz vagy teljesen semleges élménnyé. Sőt, még félhetünk is a liftezéstől. Csak már ez már nem a rettegett és elutasított félelem érzet lesz, hanem egy megélhető érzés."

Ha úgy érzed, hogy ehhez a tapasztaláshoz most még szükséged van segítőre, keress meg egy Önmunka facilitátort, aki kísér ebben a folyamatban, amíg szükséges.